6 lépés, amely kivezet a Mátrixból

A Mátrix című filmben bemutatott virtuális valóságot egy számítógép hozza létre, az emberek pedig ebben a mesterségesen létrehozott valóságban élnek. Ha rászánunk egy kis időt és megfigyeljük a mindennapi életünk valóságát, akkor egy megdöbbentő felfedezésben lehet részünk.

A mindennapi valóságunk ugyanis nagyfokú hasonlóságot mutat, a filmbeli virtuális valósággal. Igaz, hogy a mi virtuális valóságunkat nem egy számítógép, hanem az elménk, az állandóan áramló gondolataink és érzelmeink generálják. Mi pedig az elme, tehát gondolataink és érzelmeink mátrixának a rabságában élünk.

Nézzük meg, hogy milyen jellemzői vannak ennek a mátrixnak és azt is, hogy hogyan szabadulhatnánk meg belőle. Ez az utazás hat lépésben három egyre mélyülő felébredéshez visz el bennünket. A következőkben ezeket a lépéseket vizsgáljuk meg közelebbről.

1. lépés. Az állandó változás világának káprázatában élve

Egész életünk rohanás. Rohanunk a különböző vágyaink, a beteljesületlen álmaink, az élet szép ígéretei után. Vonz bennünket a pénz, a hatalom, a presztízs, a beteljesült, boldog élet.

Mindig törekszünk valamire, mindig el akarunk érni valamit. E mögött az állandó rohanás mögött az áll, hogy állandóan úgy érezzük, hogy még nem azok vagyunk, aminek, akinek lennünk kellene. Soha nem vagyunk elégedett azzal, ami van, mindig másra vágyunk, mások szeretnénk lenni, jobbak, szebbek, gazdagabbak, mint amilyenek most vagyunk. Így kergetjük céljainkat egészen a halálunkig, amikor rájövünk majd azok értelmetlenségére.

Miért is lennének ezek a célok értelmetlenek, kapjuk fel rögtön a fejünket.

Ennek oka a formavilág alapvető természetében rejlik, mert ebben a világban minden forma az állandó változásnak, a születésnek és a halálnak van alávetve. Bármit vonzunk is magunkhoz, azt mind el fogjuk veszíteni egyszer, mert ebből a világból mindenki üres kézzel távozik, aki ambícióit kergetve a múlt és jövő káprázatában élt.

Az első spirituális felébredésünk így mutatja meg nekünk a világ valódi természetét, ami az állandó változást.

2. lépés. A spirituális keresés

Mi azonban életünkben az állandóság biztonságát szeretnénk elérni. Meg szeretnénk találni azt, ami ezen az állandó változáson túl van. Ezért spirituális keresőkké válunk.

A spirituális keresés első lépéseként a formák világában (tehát saját magunkon kívül) kezdjük el keresni a megvilágosodást, az Ön-felismerést, azt gondolva, hogy ezzel elérhetjük a tartós boldogság állapotát.

Keresünk egy olyan tant, egy olyan mestert, egy olyan felemelő, tudattágító spirituális élményt, ami mindezt megadhatja nekünk, ha esetleg nem is itt ezen a Földön, akkor a másvilágon valamelyik vallás mennyországában.

A spirituális keresés eszközeként pedig az elmét használjuk. Az elmén keresztül próbáljuk megérteni azt, ami az elmén, a formán túl van. Így készíti el az elme számunkra a megvilágosodásnak, a keresésnek, a boldogságnak stb. gondolatképét.

Ezek a gondolatképek az elmében a megértés által születnek meg. A megértéshez azonban információkra van szükségünk, ezért a spirituális keresőként szorgos hangyaként gyűjtögetjük össze ezeket a spirituális információkat.

A vallás és spiritualitás témában elolvasott könyvekből, a hallott előadásokból és beszélgetésekből megpróbáljuk kigyűjteni a számunkra érdekes információkat, ötleteket, véleményeket és elméleteket.

Ugyanez történik a spirituális tapasztalatok területén is. Úgy gondoljuk, ha ezen a területen elég tapasztalatot gyűjtünk össze, akkor végül eljutunk valahová, növekszünk a spiritualitásban. Ez a felhalmozott tudás és tapasztalatanyag azonban mind csakis a spirituális egónk a részét képezi.

Ezek a gondolatképek motiválnak aztán bennünket arra, hogy erőfeszítéseket tegyünk ezeknek a gondolatképeknek a hétköznapi megvalósítására, azokat tegyük meg életünk sarokköveivé.

A spirituális célok elérése azonban csak pillanatnyi kielégülést okoz számunkra. Egy cél elérését követően ugyanis rövidesen újra megjelenik a nyugtalanság bennünk, ami további spirituális keresésre sarkall. Így az elme újabb gondolatképeket készít számunkra és a keresés kezdődik elölről.

A keresés így folytatódik tovább, egész addig, amíg bele nem fáradunk ebbe a folyamatba és át nem látjuk annak a természetét.

Ezt a második spirituális felébredésünk mutatja meg nekünk.

3. lépés. A megállás

A második spirituális felébredés azt eredményezi, hogy megállunk és abbahagyjuk a spirituális keresést. Rájövünk, hogy mindazokat a spirituális célokat, amelyeket eddig önmagunkon kívül kerestünk, csakis saját magunkban találhatjuk meg.

A megállás úgy következik be, hogy felismerjük az elme tevékenységét és nem követjük azt tovább. Rájövünk, hogy az elmével nem tudunk túljutni az elmén.

Megtapasztaljuk, hogy a megállás nem más, mint az elme inaktív állapota, a gondolatok közötti csend. Ebben a csendben tapasztaljuk meg aztán a forma nélküli tudatosságot, ekkor ismerjük fel, hogy mi tulajdonképpen ez a gondolatok nélküli Jelenlét vagyunk.

Ekkor hagyjuk végleg magunk mögött magát a spirituális keresőt is, annak minden felhalmozott tudásával és minden magasztos spirituális élményével együtt.

4. lépés. A belső ösvényre lépés

Egy belső utazás kezdete ez, amely az elmén, a mátrixon túlra visz bennünket.

Ha elindulunk erre a belső utazásra, akkor elhagyjuk a világot, lemondunk mindenről, ami az utunkban akadályozna minket. Lemondunk a lényegtelenről, hogy figyelmünket csakis a lényegesre tudjuk irányítani.

Ezért szükségessé válik számunkra egy nagytakarítás elvégzése.

E nagytakarítás során rájövünk, hogy mindent ki kell dobálnunk magunkból, mert a belső utazás tüzetesebb vizsgálatának a fényében minden hamisnak találtatik bennünk. Ekkor egyedül maradunk önmagunkban és rájövünk, hogy még most sem végeztünk. Azt az árnyékot is ki kell dobnunk, amit eddig saját magunknak hittünk.

A nagytakarítás után végül nem maradt más csak az üres tér.

5. lépés. A hazatérés

Ekkor történik meg a harmadik spirituális felébredésünk. E harmadik felébredés a Tudatnak az önmaga tudatára való ébredése azon a formán keresztül, akit eddig önmagunknak hittünk.

Ebben a tudatállapotban mentesek vagyunk a gondolatokkal és érzésekkel való azonosulásoktól. Megszűnik az ítélkezés, abbamarad a kategorizálás és nem küzdünk már a gondolatok és érzések ellen.

A Tudat tereként tapasztaljuk meg magunkat. Szemtanúként figyeljük meg az elménk működését, és látjuk, ahogy a gondolatok és érzések keletkeznek bennünk, fennmaradnak egy ideig, majd pedig eltűnnek. Járják a formák táncát a Tudat terében.

Már csak Vagyunk. Már nem az életben, hanem a Létben tartózkodunk.

A Létben való tartózkodás ismertetőjele, pedig az, hogy látjuk: a világ Egy. Nem tudjuk magunkat többé a többi lénytől különálló lénynek, hanem saját magunkban látjuk a világ minden lényét, és minden lényben ott tudjuk saját magunkat is

Felismerjük, hogy ennek a halhatatlan lénynek, akik vagyunk, a test-elmével való azonosulása nem egy ördögi terv része, hanem a Tudat evolúciós fejlődésmenetének egy állomása, amelynek az a célja, hogy élettapasztalatokon keresztül ismerje fel önmagát, ébredjen fel a forma álmából és így térjen vissza Önmagához.

6. lépés. A visszatérés

Felmerül a kérdés, hogy ez lenne az utazásunk vége?

Az üresség tökéletes, azonban még meg kell tennünk egy utolsó lépést. Ez a lépés oda visz vissza bennünket, ahol az utazásunk elkezdődött. Visszatérünk a hétköznapi élet világába. Nem úgy térünk azonban vissza, ahogy elindultunk, mert az utazásunk során megváltoztunk, átalakultunk.

Az elme, az ego és ezzel együtt az önzés is eltűnt a lényünkből. Velünk maradt azonban az élettől lüktető üresség, az önmaga tudatára ébredt Tudat. Ennek a létállapotnak pedig a mások iránti együttérzés a legszebb virága.

Így a világ is teljesen más lesz már számunkra. már nem menekülünk el előle, nem veszünk el a világgal való azonosulások mocsarában.

Már szabadok vagyunk ezektől, így a világ egy új kalanddá válik számunkra, Átadjuk magunkat az Élet áramlásának, eggyé válunk a Mindenséggel.

Közben pedig segítünk másoknak a felébredésben és megosztjuk a létezés örömét és együttérzésünket mindenkivel, akivel utunk során találkozunk.

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből

Megjelent magyarul is Frank M. Wanderer ÉBRESZTŐKÖNYVE, a Csendes forradalom. A Tudat evolúciója. 

A könyv könyvesbolti forgalomba nem kerül, itt rendelhető meg: http://fmcf.kery.org/

3d-book-fmw-csf-large

A szerzőről

Frank M. Wanderer Ph.D. főiskolai tanár, transzperszonális pszichológus, tudatkutató.

7 Comments Add yours

  1. Tibor says:

    Feri, a 4. lépés nagytakarítását, “kidobálásait” ki végzi? A Tér, vagy a teresedésre t ö r e k v ő? 🙂

    Liked by 1 person

    1. Tibor ennek a folyamatnak a leírása azokhoz a keresőkhöz szól, akik még a test-elmével azonosulnak. A tudatfejlődés következő szintjén lévőknek más nézőpontból írnám le ezt a folyamatot. Visszatérve a kérdésedre, a nagytakarítás “elvégződik” magától azáltal, hogy tudatos tanújává váltál az egész folyamatnak. 🙂

      Like

  2. Tibor says:

    Kedves Feri! Nagyon köszönöm ezt a korrekt választ.
    Két megjegyzést szeretnék tenni:
    1) A test-elme azonosulásában, -ból élők számára ez a 4. lépés egy olyan tettre hívás ,ami “kivitelezhetetlen”, hiszen nem a ragaszkodásaink tárgyaitól való megszabadulás a fordulópont, hanem annak a felismerése, hogy a gondolataink “gyára” az maga az illúzió. Így viszont a 4. lépés a kereső kifárasztásának kiváló eszköze. 🙂
    2) Ma rendkívül felkapott spiri berkekben, az a másik meghívó, hogy: “válj tanúvá” és akkor… Az ego olyan huncut módon képes eljátszani a Tanú, szerepet, hogy ember legyen a talpán 🙂 aki meg tudja különböztetni a hamisat a Valóditól. Tanúvá nem válni kell, már Azok vagyunk, árnyaltabban Az vagyunk, még árnyaltabban Az Van. Viszont ennek a felismeréséhez kopernikuszi fordulatra van szükség, ami meghaladja az kereső legmerészebb, legabszurdabb elképzeléseit is.

    Like

    1. Az egyetlen kérdés, amit meg kellene válaszolnunk, hogy “Ki is az a kereső és ki válik tanúvá?” Ekkor lépnénk ki a Mátrixból, a világból.
      Minden, amit látunk, tapasztalunk az a személyes én, az ego. Ő a kereső és ő a tanú is. A Maharshi féle önkutatás tárja fel az ego forrását, amelybe belemerülve jön az általad említett kopernikuszi fordulat 🙂

      Like

      1. Tibor says:

        A Mátrixból igazán senki sem akar kilépni, mert a piros ruhás nő annyira szexi, még ha illúzió is,
        …meg az a steak oly finom, hogy kondicionáltságunk ízlelőbimbói dehogy is akarnak lemondani róla.
        És mégis, valahogy, valakiket, valamikor 1 lépésben kivet magából a “rendszer” (ezt a film nagyon szemléletesen bemutatta).
        Hát ilyen ez a játék. 🙂

        Like

  3. Attila Sántha says:

    Ha tuljutunk az illuzión, akkor képesek leszünk a vizből bort, mint jézus? vagy hasonló dolgokra mint neó?… vagy ha a bahamakon akarok sétálni, nem kell repülőre ülni, hanem ott is vagyok..? mert akkor már az anyag felett vagyunk tudatban és istenként ezek nem csodák..

    Like

    1. Ezt az ego szeretné igazán kedves Attila, ő vágyik arra, hogy mindenható legyen 🙂 Ez a Mátrixból kivezető út azonban nem fejleszti az egót, hanem ellenkezőleg, felszámolja azt. A mindent átható tudatosság az, amely önmaga tudatára ébred az egon túl. Ez a tudatosság pedig már nem foglalkozik a világgal, békén hagyja azt 🙂

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s