KI VAGYOK ÉN, A SZEMÉLYES TÖRTÉNETEMEN TÚL?

Életünk minden tudatos pillanata egy önmagunknak mesélt személyes történet kereteibe illeszkedik bele és azon belül értelmezhető. Ez a személyes történet adja egész életünk alapját.

A személyes történetünk szálait a szüleink kezdték el fonni, először ők mondták meg nekünk, hogy kik vagyunk és ők közvetítették felénk azokat a szabályokat is, hogy hogyan kell együtt élni a többi emberrel egy adott társadalom keretei között.

Aztán a kis én megszületésével megjelent bennünk az ego belső hangja és ettől a pillanattól kezdve ő vált a személyes történetünk mesélőjévé. Egy történetet kezdett el mesélni nekünk arról, hogy kik is vagyunk és hogy merre tart az életünk. Ez a történet aztán annyira meggyőzővé vált számunkra, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni annak az igazságát.

Így szövődik aztán napról-napra, évről-évre személyes történetünk pókhálója.  Nézzük meg, hogy csak ez a pókháló lenne az egész életünk alapja, vagy talán valamilyen  mélyebb misztérium rejlik ennek a hátterében.

A személyes történetünk anatómiája

Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a személyes történetet, akkor azt találjuk, hogy a személyes történetünk élmények és gondolatok szövedékéből áll.

Gondolatokból, amelyek megmagyarázzák az élményeinket, gondolatokból, amelyeket elhittünk, amelyekkel azonosultunk, és amelyek így az önmeghatározásunk alapját adják.

A személyes történetünk így szinte a bűvkörében tart bennünket, egy hipnotikus állapotban, amelyben minden figyelmünket leköti a belső hang és az általa mesélt történet.

Így elveszítettük az éberségünket, a valóság szinte elmegy mellettünk, mert mi csak a valóság azon elemeire figyelünk, ami megerősíti a mi személyes történetünket.

Így nem férünk hozzá életünk mélyebb dimenzióihoz, amelyek ugyan most is jelen vannak az életünkben, de az éberségünk hiánya miatt elveszítettük velük a kapcsolatunkat.

A személyes történeten túl

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi tényleg csak a személyes történetünk vagyunk, vagy esetleg sokkal többek annál?

Mindenkiben él annak a halvány gyanúja, hogy a személyes történetünk nem tükrözi annak a valóságát, akik mélyebb szinten vagyunk.

Ha a személyes történetünkben látszólag minden rendben van, elérjük a kitűzött céljainkat, akkor boldogok vagyunk és ez a gyanú teljesen elhalványul bennünk, és a személyes történetünkkel való azonosulásunk erősebbé válik.

Vannak azonban az életünkben olyan pillanatok is, amikor úgy érezzük, hogy semmi sem sikerül, ezért boldogtalanok vagyunk és szenvedünk. Ezekben a pillanatokban erősödhet fel újra az a gyanú bennünk, hogy többek vagyunk, mint személyes történetünk gondolat halmaza.

Ekkor jöhetünk rá arra, hogy életünk egyszerűen több a gondolatoknál.

Amíg azonban ragaszkodunk a személyes történetünkhöz és annak a mesélőjéhez, addig életünk mélyebb dimenziói elérhetetlenek maradnak számunkra.

Nem azért, mert nincsenek jelen az életünkben, hanem azért, mert a személyes történetünk hálójának a fonása leköti minden figyelmünket.

A személyes történetből való felébredés

Ha tudatára ébredünk a személyes történetünknek, amelyet önmagunknak mesélünk, akkor felébredhetünk annak hipnotikus bűvöletéből.

Ahhoz, hogy tudatára tudjunk ébredni személyes történetünknek, fel kell tennünk magunknak a kérdést: Ki az, aki a fejemben beszél, ki ez a belső hang, aki a személyes történetemet meséli nekem?

 Erre a kérdésre csak az az egy őszinte válasz lehetséges, hogy: Fogalmam sincs! Minden más válasz ugyanis csakis a személyes történetünk részeként értelmezhető, ezért elvetendő.

Ez az őszinte válasz egy megrázó élmény lehet számunkra, amely azonnal teljesen összekuszálhatja az életünket.

Minél jobban azonosultunk a személyes történetünkkel, annál nagyobb lehet a megdöbbenésünk. Elvész a biztonságunk abban, amit eddig a személyes történetünknek tartottunk.

Ez azonban egy olyan döntő tapasztalat, amely elvezethet bennünket ahhoz a ponthoz, amikor megkérdőjelezzük az önmagunkról mesélt történetünk igazságát. Ez az első jele annak, hogy kezdünk ébredezni a személyes történetünk hipnotikus hatása alól.

Mivel ekkor már a figyelmünket nem köti le teljes egészében a személyes történetünk mesélése és az azzal való azonosulás, ezért érzékennyé válunk életünk mélyebb dimenzióira.

A létezés teljessége vagyunk

Az Élet mélyebb dimenzióihoz a kapu az éberség, amely a figyelmünknek a személyes történet mesélésének a hipnotikus állapotából való felszabadulásának az eredményeként jelenik meg.

Az éberség teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunkat a gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulás nélkül ismerjük meg.

Amit ebben az éber tudatállapotban, a gondolatokon és érzéseken túl először megtapasztalunk, az a létezés teljessége.

Ebben az állapotban eltűnik minden széttöredezettség az életünkből, felismerjük létezésünk belső tágasságát, annak belső boldogságát és nyugalmát.

Otthon érezzük magunkat a saját bőrünkben, és felismerjük, hogy az éber tudatosság mentes mindenféle gondolattól és érzéstől.

Ekkor szabadon dönthetünk arról, hogy folytatjuk-e a személyes történetünk mesélését, vagy túllépve azon elmozdulunk létezőségünk e csendes alapja felé.

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből

Frank M. Wanderer magyarul is olvasható könyvei.

A KÖNYVEK KÖNYVESBOLTI FORGALOMBA NEM KERÜLNEK, ITT RENDELHETŐK MEG: HTTP://FMCF.KERY.ORG/

A szerzőről

Frank M. Wanderer Ph.D. főiskolai tanár, transzperszonális pszichológus, tudatkutató.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s