Bűntudatkeltő egojáték

Spirituális keresőkét valamennyien spirituális fejlődésre törekszünk, szeretnénk túllépni a megszokott hétköznapi tudatállapotunkon és az azt sokszor jellemző nyugtalanságon és káoszon..

Ez egy szép törekvés, csak sokszor azt tapasztaljuk, hogy ez – sajnos – napról-napra zátonyra fut. Felmerül bennünk a kérdés, hogy

„Mi lehet a kudarc oka? Szeretnék spirituálisan fejlődni, szeretnék a Jelenlét állapotából élni, de úgy érzem, hogy nem jutok előre ezen az úton. Biztos én nem vagyok elég jó, nem törekszem eléggé, alkalmatlan vagyok ilyen nemes feladat elvégzésére!”

 Ezekkel a gondolatokkal óhatatlanul együtt jár a lelkiismeret furdalás és a bűntudat érzése. Ez a bűntudat előbb utóbb annyira elhatalmasodhat rajtunk, hogy egyre inkább lemondunk arról, hogy a Jelenlétben éljünk, csak azért, hogy elkerüljük a bűntudattal együtt járó rossz érzéseket.

Ez egy nagyon rafinált egojáték!

Fel kell ismernünk, hogy a lelkiismeret és a vele együtt járó bűntudat nem része a Tudatnak, tehát az Énnek, az csakis az elméhez tartozik!

A lelkiismeret is -és így a bűntudat is- társadalmi termék, a szülői nevelői elvárások hozták létre az egos elme részeként.

Hogyan? A kisgyermeknek a külvilághoz való alkalmazkodását a szülői elvárások segítik elő és a szülői nevelői hatások erősítik meg. Ha a gyermek megfelel a szülői, nevelői (így az általuk közvetített társadalmi) elvárásoknak, akkor elfogadják, szeretik, megjutalmazzák, ha nem, akkor valamilyen módon büntetésben, nem elfogadásban lesz része. Hogy ezt elkerülje, ezért a gyermek tudattalanul alkalmazkodik ezekhez az elvárásokhoz.

Míg kicsi a gyerek, ezek az elvárások kívülről jövőként jelennek meg számára. A gyermek azért viselkedik jól, hogy anya (apa) ne haragudjon meg rá, szeresse őt. Ahogy nő a gyermek ezek a külső elvárások egy bonyolult pszichológiai mechanizmus segítségével belső elvárásokká válnak, melyek a lelkiismeret alapjait alkotják.

Ekkor a gyerek már nem azért viselkedik ezeknek a társadalmi elvárásoknak megfelelően, mert ezt a környezete elvárja tőle, hanem azért, mert ez belső jó érzéssel tölti el. Ha nem ezeknek a belsővé vált társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedik, akkor jelenik meg nála a bűntudat érzése. Így válik egy külső társadalmi hatás az ego részévé. Ez a mechanizmus működik aztán később is és végigkísér bennünket az egész életünk során.

Spirituális keresésünk egy pontján aztán találkozunk egy Felébredt tanító tanításaival és belsőleg úgy érezzük, hogy ez az, amit régóta kerestünk és be akarjuk hozni a hétköznapjainkba is ezeket a tanokat.

Így kialakítunk bizonyos belső elvárásokat azzal kapcsolatban, hogyan lehet ezt megtenni, hogyan tudunk leggyorsabban haladni ezen az úton, hogyan tudjuk minél hatékonyabban behozni a Jelenlétet az életünkbe. Ezeknek a belső elvárásoknak azonban nem tudunk eleget tenni, így automatikusan megjelenik a bűntudat is.

Vegyük észre, hogy ez az elme műve, az ego játéka! 

Mit kezdhetünk ezzel a bűntudattal?

Néhány dolgot szem előtt kell tartanunk. Az egyik az, hogy olyan régóta élünk már az egóval azonosult állapotban (a peremen), hogy nagyon eltávolodtunk a saját középpontunktól (Tudat, Én, Jelenlét).

Így nem tudunk egyik pillanatról a másikra visszajutni a középpontba (a lehetőség persze adott, mert a középpont itt van bennünk, azt már nem kell kifejlesztenünk, elérnünk stb.) Ezért a spirituális fejlődésünkben való haladás, az hogy a tanúskodó Jelenlét állapotába kerüljünk, eleinte erőfeszítést követel meg tőlünk.

Van egy nagyon fontos törvény, ami erre az erőfeszítésre érvényes: minden a helyes irányba megtett lépés egyre közelebb visz a saját középpontunkhoz. Ez azt jelenti, hogy ezek a pillanatok összeadódnak, erősítik egymást.

Másrészt viszont az egos állapotba való visszaesések elkerülhetetlen szakaszait is követheti a bűntudat érzése. Ha a bűntudat kialakulásának a mechanizmusát megértjük, és a fentieket szem előtt tartjuk, akkor rájövünk arra, hogy ezekben az esetekben a bűntudatnak nincs létjogosultsága!!

Ezért spirituális fejlődésünk során  ne az egos állapotba való visszaesés miatt kialakuló bűntudatra reagáljunk, hanem azokat a pillanatokat ünnepeljük meg, amikor a Jelenlét állapotába vagyunk!!

Ha tudunk felhőtlenül örülni ezeknek a pillanatoknak és nem a következővel, a visszaeséssel foglalkozunk, akkor ezek az időszakok egyre gyakoribbak lesznek az életünkben.

Legyünk tehát türelmes saját magunkkal szemben és ne reagáljunk rá, hanem nézzünk Tanúként a megjelenő bűntudatra magunkban!

Részlet Frank M. Wanderer: The Biggest Obstacle to Enlightenment: How to Escape from the Prison of Mind Games? című könyvéből

Hétfőn magyarul is megjelenik Frank M. Wanderer ÉBRESZTŐKÖNYVE, a Csendes forradalom. A Tudat evolúciója. 

Itt olvashatod a könyv egyes cikkeit.

A könyv könyvesbolti forgalomba nem kerül, itt rendelhető elő: http://fmcf.kery.org/

3d-book-fmw-csf-large

A könyv előrendelhető itt: http://fmcf.kery.org/

Kapcsolódó egojáték

“Álomba ringató” egojáték

 

Advertisements