A TUDATOSSÁG HÁROM ÁTVÁLTOZÁSI FOLYAMATA

A Tudat evolúciós fejlődésmenetében a tudatosságnak három átváltozási folyamata figyelhető meg. Ez tulajdonképpen a tudatosság három fejlődési szintjének felel meg.

Ezeken a különböző fejlődési szinteken a tudatosság állapota és működése egymástól teljesen eltérő jegyeket mutat. Ha ismerjük ezeket a jellegzetességeket, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy mi magunk a tudatosságnak melyik evolúciós fejlődési állapotában vagyunk, a hétköznapi tudatosság, a felébredés vagy a teljes szabadság szintjén.

1. A hétköznapi tudatosság szintje

Ez a tudat evolúciós fejlődésmenetének a legalacsonyabb szintje. A hétköznapi tudatosságunk a múltban gyökerezik, abból él. A jelen pillanat kevésbé fontos a számára, csak egy kapu, ami a várva várt jövőbe visz bennünket. A jövő pedig nem más, mint a múlt javított változata, amikor sikerül az, amivel a múltban kudarcot vallottunk. Tehát a hétköznapi tudatosság számára a múlt és a jövő létezik, abban és abból él.

Ebben a tudatállapotban nagyon fontos számunkra másoknak a véleménye és elismerése. Meg akarunk felelni a felénk irányuló elvárásoknak, szívesen betöltjük azokat a szociális szerepeket, amelyek a társadalmi együttélésből fakadnak. Igyekszünk jó szülő, jó férj vagy feleség, jó munkaerő és jó állampolgár lenni. Igyekezetünk pedig abból fakad, hogy teljesen azonosulunk ezekkel a szerepekkel, ugyanis az önazonosságunk ezekben gyökerezik. Nem keressük a választ a „Ki vagyok én?” kérdésére, hanem megelégszünk azzal, hogy azt mások mondják meg nekünk.

A hétköznapi tudatosság állapotában életünk központi szereplője az ego, azt szeretnénk egyre nagyobbá, csillogóbbá és egyedibbé tenni. Ezért aztán szinte életünk végéig tanulunk, gyűjtögetjük a másoktól, másodkézből vett tudást, azt gondolva, hogy ennek a segítségével egyre intelligensebbekké válunk.

Ennek ellenére azonban kevésbé bízunk önmagunkban, nincs bennünk elég bátorság ahhoz, hogy egyedül szembenézzünk az élet kihívásaival. Ezért ehhez vezetőre, támaszra van szükségünk. Nem vágyunk a teljes szabadságra, sőt nem is sejtjük, hogy mi lehet az, ezért engedelmesen követjük a szabályokat, tekintélytisztelők vagyunk.

2. A felébredés szintje

Ez a tudatossági szint akkor kezdődik el az életünkben, amikor olyan pillanatokat élünk át, amikor rövid időre mintegy felébredünk a hétköznapi tudatállapotunkból és mintegy villanófényben meglátjuk annak a valóságát, azt, hogy a gondolataink, az érzelmeink, a társadalmi szerepeink rabságában élünk.

Ekkor keletkezik bennünk egy mély vágyakozás a szabadság, az igazság után. Ennek a hatására kezdjük el keresni ehhez a szabadsághoz vezető utakat. Tudatosak, éberek akarunk lenni, saját magunk akarjuk felfedezni az Igazságot arról, hogy kik vagyunk és mi a dolgunk a világon.

A régi szabályoknak, a hagyományokat, a vezetőknek és tekintélyeknek nem akarunk többé már engedelmeskedni, nem fogadjuk már el a készen, másodkézből kapott elméleteket, magyarázatokat. Nem akarunk már mások véleményétől függeni, önállóan akarunk tapasztalatokat szerezni a világról. Szívesen fedezzük fel új dolgokat, vágunk neki félelem nélkül az ismeretlen útnak.

Ezen a szinten alakul ki bennünk a valódi önfegyelem. Ez az önfegyelem nem a büntetés félelmében, vagy a jutalom reményében gyökerező fegyelem. Sokan képesek az önfegyelem magas fokára a pokoltól való félelem vagy a mennyország reménye miatt, vagy csak azért, mert együtt akarnak dolgozni valamivel, ami nagyobb, mint ők.

Ez a fajta fegyelem azonban csak időleges eredményre vezethet, mert elfojtás eredményeként jött létre. Fenntartása tehát állandó erőfeszítésünkbe kerül. Ha valamilyen oknál fogva csökken az erőfeszítésünk mértéke, akkor az elfojtott vágyak, indulatok, gondolatok újra elárasztanak bennünket, ami még több szenvedést okozhat számunkra.

Az igazi önfegyelem nem elfojtásból, hanem az Élet céljának a megértéséből születik meg bennünk. Ez az önfegyelem az, amely felszabadítja bennünk a Tudatot a formákkal való azonosulás állapotából. Mintegy teret teremt köztünk és az elme működése között, és ebben a térben megszületik bennünk a látás, a valódi megértés képessége.

Az igazi önfegyelemnek nincsenek szabályai, senki sincs, aki megmondhatná nekünk, hogyan kell azt csinálni. Mindenféle tekintélyt félretéve mindenkinek önszántából, saját magának kell, saját tapasztalatai által megteremteni ezt az önfegyelmet magában.

Minden, amit valaki más teremt meg helyettünk, az múlandó, de amit saját magunk teremtünk az tartós és állandó lesz. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia azt, amit keres.

3. A teljes szabadság szintje

Ez a legmagasabb szintje a tudatosság fejlődésének. Ennek a szintnek a legfontosabb jellemzői: az éberség, a jelen pillanat elfogadása, a létezésre való nyitottság, az egység érzése, valamint az élet ünneplése.

Ebben a tudatállapotban a létezésnek egy teljesen új dimenziója nyílik meg előttünk, amely teljesen más perspektívából mutatja meg nekünk a Létezést. Ekkor az ellentétek mögötti egység feltárul előttünk és már nem ragaszkodunk az élet szép és napsütéses oldalához, hanem annak a sötét oldalán is meglátjuk a szépséget.

Az életet elfogadjuk olyannak, amilyen és ezt nem kényszerből tesszük, hanem ez az elfogadás a tudat teljes szabadságából ered. Ez a teljes szabadság pedig abban gyökerezik, hogy mivel már tapasztalatokat szereztünk a formákkal való azonosulások rabságáról, valamint megértettük és megtapasztaltuk a felébredés folyamatát.

Most jött el annak az ideje, hogy mi vegyük használatba az elmét, ha azt a külső körülmények megkövetelik. Ha pedig nincs szükségünk rá, akkor hagyjuk azt pihenni.

Minden csöndessé és békéssé válik bennünk.

Túl vagyunk minden jóságon és gonoszságon, csak az egy Tudat vagyunk, aki nem értelmez, nem ítél, hanem csak figyel.

Ekkor ébredünk tudatára annak, hogy ugyanez a szemlélődő lélek él mindenben és mindenkiben.

Az emberek közötti különbségek csak a felszínt érintik, a mélyben mind Egyek vagyunk. Ennek az egységnek a megtapasztalása hozza el aztán számunkra az Élet extázisát, a Létezés örömének a tökéletes megtapasztalását.

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből

A szerzőről

Frank M. Wanderer Ph.D. főiskolai tanár, transzperszonális pszichológus, tudatkutató.

Megjelent magyarul Frank M. Wanderer ÉBRESZTŐKÖNYVE, a Csendes forradalom. A Tudat evolúciója. 

Itt olvashatod a könyv egyes cikkeit.

A könyv könyvesbolti forgalomba nem kerül, itt rendelhető meg: http://fmcf.kery.org/

3d-book-fmw-csf-large

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s